29. forduló: A Legnagyobb

EL-CLASICO-OCTOBER-26-2013Ahogyan közeledünk a spanyol bajnokság végéhez úgy nő a feszültség és érzi a vesztét (szinte) minden csapat. Nem csoda, hogy általában ilyenkor ébredeznek a kiscsapatok is és harapnak olyanokat, amikre senki sem számít (mert hát ki szeretne egy ligával lejjeb dorbézolni). Esélyük ezen a hétvégén is lesz erre, hisz olyan párharcokat láthatunk majd, mint az Osasuna – Sevilla, Athletic Bilbao – Getafe, Real Betis – Atletico Madrid vagy éppen az Almeria – Real Sociedad. Lesz még egy Valencia – Villarreal csata is, ami várhatóan nagy iramot ígér, valamint megnézhetjük, hogyan vitézkedik egymással a Celta Vigo és a Málaga, a Granada és az Elche, valamint az Espanyol és a Levante … de az az igazság, hogy ha eljön az el clásico fordulója a többséget az előbb leírtak nem érdekli. Ilyenkor leül a TV elé még az asszony is, aki kb. annyit tud a fociról, hogy van ez a meccs, ahol játszik majd a Krisztiánó Rolandó vagy ki a here és hogy nagyon helyes gyerek…már akinek. Tovább után El Clásico..

dexter-morgan-pepe-real-madrid-humor-futbol Azok, akik azt hiszik ez a párharc csak a pénzről és hírnévről szól, tévednek. Persze van akinek csak ez számít.. a 3 pont bármi áron, de amióta Darth Vader és Eric Cartman közös gyermeke elhagyta a Bernabéut, azóta úgy fest inkább sportrivalizálás van a két gigaklub között mint egyebek. A gyűlölet, ami ott lebegett az utóbbi évek során minden egyes Barca – Real, Real – Barca meccs felett megmérgezte ennek a történelmi párharcnak az atmoszféráját, s míg egyesek már-már undorral, mások ökölbe szorított kézzel vért kívánva várták a foci ünnepére már csak néhanapján emlékeztető mérkőzéseket, hogy aztán másnap a munkahelyen, weboldalakon, kezdhessék el a „csaló”, „hentes”, „színész” jelzőkkel ellátott mondókákat… Visítsunk mint a kismalacok amikor meglátják Lagzi Lajcsit, mert valóban úgy fest, hogy ennek VÉGE! (fenét..?)

FINAL_DEL_1936_MADRID-BAR_A-Optimized.v1392227167Ahhoz hogy igazán megértsük miért is több a klasszikus, mint egy sima összecsapás, egészen az 1930-as évek elejére kell visszamennünk, amikor a Barca Katalónia szimbólumává, ezzel egyidejűleg „érthető módon” Franco elsődleges célpontjává is vált, ami addig fajult, hogy Francisco elfogatta Josep Sunyolt az FC Barcelona akkori elnökét (aki persze politizált is keményen a diktátor ellen), majd tárgyalás nélkül kivégeztette. Az El Clásico azóta sok spanyol és katalán szemében a spanyol polgárháború újrajátszása abban a 90 percben, amikor számukra megáll a Föld. De még mielőtt valaki rohanna anyuhoz vagy apuhoz, hogy „látod, ugye a szemét madridisták kezdték a …” szólunk, hogy Franco sokszor eszközként használta fel a királyi gárdát is céljainak szentesítése érdekében és ha olyan kedve volt ugyanúgy lecsapott a „saját” klubjának szimpatizánsaira is. (A játékosoknak pedig sok választásuk nem volt – akkor sem.)

A következő lépcsőfok – a híres Di Stefano transzfer után – talán az ultrák kialakulásához köthető. Madridi oldalon az Ultra Sur, a barcelonain pedig a Boixos Nois. Nos, fogalmazzunk finoman csak úgy, hogy a srácok nem szotyizni meg 156679_471469193669_1004693_nbekiabálni jártak meccsre, sőt, a még rajtuk is túltevő Casuals nevű barcelonai brigád egyenesen bűnügyi szervezetnek is nevezhető (sőt nevezendő), akik a naptárban véres piros betűs ünnepnek tekintik az El Clásico időpontjait…

Egy szó, mint száz, a spanyol hazafiak számára az FC Barcelona még mindig „a rebellis klub”, akik homlokegyenest állnak szemben mindennel, ami a „konzervatív” Real Madridnál megvan. Na, ennyi volt a mai rövidített történelemóra, most pedig a jelen.

1509849_10152429721714305_52497325_nTöbb szempontból is nekifuthatunk a mérkőzésnek. Például, hogy a Realt nem győzte le senki már isten tudja hány forduló óta, sem a ligában, sem Európában, sem a kupában és egyszerűen nem látjuk, hol tud ez a széria megszakadni. Úgy fest, Ancelotti olyan atmoszférát teremtett a klubnál, amire utoljára Del Bosque idején volt példa. A játékosok egymásért küzdenek és csapatként muzsikálnak. A MARCA által csak „BBC”-nek nevezett támadótrió pedig iszonyatosan érzi egymást. Benzema fejében helyrebillent valami. Bale még mindig nem tud spanyolul, de amint meglátja a labdát, leszarja és fut és fut és fut.., Ronci pedig miután végigsírta az aranylabda gálát – amit megérdemelten nyert meg – már nem csak azzal foglalkozik, hogyan áll a séró, hogy ki mit mond róla… A fószer élete formájában röpíti a Madridiakat a csúcs felé és ehhez már az előbb említett duó, valamint a Modric-Xabi Alonso fémjelezte középpálya örömmel asszisztál.

A kis horvát irányító abszolút kulcsemberré nőtte ki magát idén

Az igazi kulcsember?

A védelemben nagy valószínűséggel Sergio Ramos és Pepe fogja fojtogatni az ellenfél támadóit, kiegészülve Marceloval és a salamancai ekevas hiányában talán Carvajallal. (Hacsak Carlo nem húz valami váratlant és értelmetlent és teszi ki Sergiot jobbra, Pepét szűrőbe, Varanet hátra, Lopezt a padra, Bale-t bal bekknek, Ronaldot középcsatárba, Di Mariat balra, Zidanet a kezdőbe, Casillast pedig neadjisten a kapuba… hacsak)

         Animo Jesé!

Animo Jesé!

A Barcelonai támadótrió (jelenleg épp senki sem tudja melyik is a legjobb kezdő hármas, ami mostanság néha csak kettes) pedig kezd magára találni. Na jó, talán ez így nem pontos, mert Alexis és Pedro eddig is hozták a szintet többnyire, Neymar pedig hol csere volt, hol 57 millió, hol sérült, de Messi szemmel láthatóan kezdi újra felvenni a fonalat, ráadásul motivált is a lelkem. Az hogy ez milyen, arról pedig a City és az Osasuna hátsója tudna mesélni, mert, hogy még mindig sajog nekik, az héccent.

A középpálya szintén éledezik, az isteni Iniestával az élen, akinek a játéka újra olyan, mint egy erotikus film, Xavival, aki megint elővette a vezéregyéniségét a fiókból, Busquets meg úgy tűnik végre felhagyott a Sylvia Plath versek olvasgatásával és úgy döntött idén talán még akár játszhatna is jól. Fabregas pedig visszatérése óta a legjobb szezonját futja Tata kezei alatt.

A hátsó alakzat adott, Dani Alves jobb napjain akár egy az egyben is képes megállítani Ronaldot (erre most sok esélyt nem látunk), Jordi Alba pedig képes lehet felvenni a versenyfutást a walesi rakétalábúval, fizikálisan pedig szüksége lehet Mascherano vagy Piqué támogatására is, hogy ne járjon úgy, mint ez a rayo játékos. Papíron ugyan nem rossz ez a négyes, de pontrúgásoknál kb. annyi esélyük van mint Fekete Pákónak a Felszálott a pávában..

1013779_610701229008180_1464144737_nTaktikai elemezgetésbe belemenni nem akarunk, mivel sok újat nem lehet elmondani egy százszor kielemezett összecsapásról, plusz az egész világ tudja, hogy a Barcának kell jobban a 3 pont, ezért támadnia kell. Ha ezt ésszel teszi és lehozza kapott gól nélkül (megint nem hisszük), akkor Messiék behúzhatják és felzárkózhatnak 1 pontra. Másrészt a Real a világ egyik legjobb kontracsapata, iszonyatos lövőerővel és erős fejjátékkal megfűszerezve. Hogy ez mennyire ízlik a katalánoknak, azt is mindenki tudja, kérdés, Tata Martino mit talál ki a ravasz olasz mester ellen. Négy középpályásról pusmognak Katalóniában, amit megcsodálhattunk pl. épp David Silváék ellen, valamint Neymar bevetését Pedro és Alexis kárára… Real oldalon maximum az adhat okot az aggodalomra, hogy Ancelotti hajlamos eltaktikázni (túltaktikázni) magát és/vagy túl defenzíven kiküldeni a fiait erősebb ellenfelek ellen, fő a biztonság (régi olasz mondás) alapon, de hibáztatni nem lehet, meg hát a szolid két soros védelemből gyors kontra már jól bevett taktika az elmúlt évek klasszikusain. Leállni egy adok-kapokra a Barcával pedig még mindig felér egy anális masszázzsal, ütvefúróval, gumi nélkül…

857283_10151430294378670_1723982785_o A legnagyobb meccs jön és vasárnap este 9 órától minden adott lesz ahhoz, hogy egy igazán jó kis összecsapást láthassunk a Santiago Bernabéu gyepén. Favoritot egy El Clásicon nem lehet mondani, de most mégis inkább a Real felé billen a mérleg nyelve, bár ehhez Xaviéknak is lesz egy-két szavuk. Tessék behűteni a sört, lejegelni az anyóst, elfelejteni minden mást, mert erre a 90 percre megáll az egész világ. Jó szurkolást mindenkinek!